Mostanában halt meg Cs., és nem tudnak már mit kezdeni magukkal a kiadók, mert úgy tűnik. Nektek is?
És aztán most hogy a halottas számokat kiadták, meg dvd, és aztán így izé, előjöttek kicsikori számaival, a szalagos diktafonnak.
Ezekben énekel dolgokról, amolyan szociográfosan, és többek közt iskolazsákokról és ruhaköpenyekről meg tanárnénik cipőjekopogásáról, mintha nem olvashatnánk utána, úgy érezte biztos.
Hát én inkább könyveket hallgatok, lapozzunk.
Tökéletes (hang) alapanyag hanyag kidobóemberek fülébe, részegen hóbahalt kutyasétáltatóknak. Hortobágyi szekérutazások, Tarr-kopasz tájvándorlások édesítője itt minden egyes szám. Hatsuna Délibáb azon japánoid skizozenésznők közé tartozik, akik nem csak, hogy meglepik a hazai közönséget, de olyan kultúratömködő versenyszellem is burjánzik ölükben, ami nem egyszer vált már marhajó történelemmé. Tizenkét év munkája fekszik a kereken harmincórás lemezben, melyet egyszer vettek fel, együltőhelyben. Ez a sátánikus nyugalom jellemzi a bronzhangú Délibáb korábbi kiadatlan munkáit is, ám a hisztérikus nyavajgás ebben a lemezben csúcspontosodik legjobban szerintem.
No igen akkor a számok. A minden zeneiséget nélkülöző Csesszen tuz viharmuzikalitása kapásból megráncigálja az embert, kiadós délelőttökre nyilván tökéletes ez a 3 órás zenei szekérutazás. A popmetálos Kutyaevo Kurva slágergyanús, szinte fesztiválikon háttérmuzsika, és tudtommal mind a 69 perce kincs. A Japánság tengerérzése kispálfeldolgozás első olvasásra, de Hatsuna jogemberei váltig állítják, hogy fogalma sincs Délibábnak a kispálról. Mondjuk ebben lehet valami. A Takami Kosun leszopva erőszakos teknója egészestés szexekhez ideális, ugyanakkor nem ajánlott. Az egyetlen káromkodás is ebben a számban található, egy messziről érkező "Gecifasz" töri meg a 40. percben a számot. A Napbafingas trükkösen készíti elő a terepet gitártokütögetésével az évtized minden dallamát tömörítő - legalábbis olybá tűnik - Szekerenbaszo előtt. Állítólag a 2 órán át mesélt zenei történet egy 104 éves japán kurva élettörténetét parodizálja, akit a Samsung megyei parasztok csak úgy emlegettek a '70-es években, hogy a "Szekerenbaszo". Alapvetően nehezen hallgatható a 30 órás lemez, de aki egyszer nekiáll, nem tudja abbahagyni. Hipnotikus piedeszta hazánk zenei poklában, a Satanpina mindenképpen megállja a helyét, ha ugyan műfajilag besorolhatatlan is.
